Bolyai Társaság

Benyovszki Annamária (Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar, Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézet)

A nemteljesítési valószínűség becslésének módszerei

Az ügyfelek fizetési képességének az előrejelzése, valamint a nemteljesítési valószínűség becslése a hitelintézetek kulcsfontosságú problémája. A tanulmány célja a nemteljesítési valószínűség becslésére a nemzetközi szakirodalomban és a hitelintézeti gyakorlatban leggyakrabban alkalmazott módszerek bemutatása, valamint a nemteljesítési valószínűség becslésére használt befolyásoló tényezők elemzése.

Berszán István (BBTE Bölcsészettudományi Kar, Magyar Irodalomtudományi Intézet)

Irodalomfizika. Avagy átjárhatnak-e a diszciplínák határain az angyalok?

Előadásomban egy lefényképezett és megírt angyalról lesz szó (és kép) optikai és irodalomtudományi paradigmák váltakozása mentén. A kutatást meghatározó főbb kérdések: Láthatók-e az angyalok? Mit lát, aki angyalt lát? Hogyan lehetséges átjárás a fényképezés fizikája, művészete, iletve az írásgyakorlat között? Miért jár hegyekbe a fizikus és az irodalmár? A válaszkísérleteket egy tájékozódás-etika előmunkálatainak szánom.

Biró Tamás Sándor (MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont RMI, Budapest)

Van-e hőmérséklet? Az extrém fizikai helyzetek érthetőségéről

Előadásomban a kortárs fizika extrém nagy energiájú és gyorsulású helyzeteiről lesz szó, mint a nagy gyorsítós kísérletekben megfigyelt elemi ütközések vagy távoli fekete lyukak eseményhorizontjai közelében történő sugárzás-keltés. Az elméleti (fogalmi és számításbeli) kihívásokat egy hétköznapinak hitt fogalom, a hőmérséklet megállapítása körüli problémák történeti és középiskolai szintű matematikai áttekintésére alapozva tárom a hallgatóság elé, amint ezt a cím megelőlegezi.
Szó lesz az energiamegmaradásról, az evolúció lehetőségéről és a hőmérséklet abszolút voltáról éppúgy, mint a statisztika alkalmazásairól az elemi részecskék fizikájában. Saját jelen kutatásaink ehhez olyan sugárzási spektrumok elemi számolása terén kapcsolódnak, ahol külön, sok elemből álló és áramló forró test jelenléte nélkül is kialakulnak mégis ilyet sejtető, termikusnak látszó spektrumok.

Birta-Székely Noémi (Pszichológia és Neveléstudományok Kar, Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézet)

SZEMÉLYES ÉS SZAKMAI ETIKA KAPCSOLATA PEDAGÓGUSOKNÁL 

A 21. században megváltoztak, megszűntek azok az értékek, amelyek száz éve még nagyon természetesek, s akár íratlan szabályként is egyértelműek voltak az emberek (tanárok, tanulók, szülők) számára. Az erkölcsi értékek továbbítása kétségkívül az iskola feladatai közé is tartozik. De kérdés marad, hogy a pedagógusok értékrendje ütközik-e az elvárt, „hivatalos” erkölcsi értékekkel? Képes-e egy pedagógus olyan értékeket átadni, aki maga sincs meggyőződve ezen értékek fontosságáról, vagy személyes életét nem ezek az értékek vezérlik? Nehezíti a feltett kérdés megválaszolását, hogy a pedagógusoknak nincs hivatalos szakmai etikai kódexe. A szaketika jelentősége minden szakterületen egyformán fontos, de kiemelkedő a jelentősége a humán szférában. Az idők során a tanári szerep, az iskola, mint intézmény fenntartójának a megváltozása is hozzájárult az etikai kódex hiányához. Etikai kódex a felekezeti iskolákban volt, és ma is van, de az állami oktatás nem tartotta fontosnak, és valószínű, hogy a pedagógusi szerep devalválódása is hozzájárult. Kimutatható-e bármilyen kapcsolat a pedagógusok személyes és szakmai etikai rendszere között? Azt feltételezzük, hogy csak abban az esetben közvetíthetők az erkölcsi értékek, ha önmagunk is hiszünk benne.

Egyed Emese (BBTE Bölcsészettudományi Kar, Magyar Irodalomtudományi Intézet)

Politikai filozófia a színpadon: a “bon sauvage”-kérdés a magyaroknál

Évtizedekig folyt és egész Európa szalonjait és tudós köreit lázba hozó vita a XVIII. század hatvanas éveitől arról, ki az emberi értékek tényleges hordozója: a tudományban/művészetben tájékozott vagy az azokban ugyan nem jártas, de romlatlan személy . Ha ezt egyetlen vitairatra szűkítjük: Tisztítólag hatott-e az erkölcsökre a tudomány (a műveltség) vagy éppen ellenkezőleg? Jean-Jacques Rousseau 1750-ben készült pályairata (az úgynevezett dijoni akadémiai értekezés) tagadó választ ad a kérdésre, és e válasz közelében járnak azok a XVIII. század végi  magyar színpadi szerzők is, akik az úgynevezett természeti embert nem riasztó vagy nevetséges alakban ábrázolják, hanem  érzelmi tisztaság, jóhiszeműség által jellemezhető méltósággal rendelkező teremtményként, akit ártatlansága tesz kiszolgáltatottá. Az előadás két magyarnyelvű műben vizsgálja a rousseau-i tézis hazai értelmezését: Csokonai Cultúra vagy a Pofók-jában (1799, Csurgó) és Teleki Domokos Spanyolok Mexikóban című melodrámájában (1794, Bécs), amely a kérdésbe a lelkiismereti szabadság jelentéskörét is bevonja.

Fazakas Emese (Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszék, Bölcsészettudományi Kar)

Nyelvtörténet az interdiszciplinaritás jegyében

A nyelvtörténet megnevezés már maga is azt jelzi, hogy legalább két dolgot kell tekintetbe vennünk: a nyelvet és a történeti folyamatot. A nyelv történetéről természetesen lehet csak belső, rendszerszerű megállapításokat tenni (pl. a hangok, az egyes szófajok változásáról beszélni), anélkül, hogy bármilyen más, úgynevezett nyelven kívüli tényezőt tekintetbe vennénk. Ekkor azonban semmi másról nem kapunk információkat, mint arról, hogy a rendszeren, részrendszeren belül mi hogyan változik, és legtöbbször az okokra nem tudunk fényt deríteni. Ahhoz, hogy az okokat – a lehető legszélesebb körben – kitapinthassuk, szükségünk van más diszciplínák eredményeinek felhasználására is. Elsősorban a történelem eredményeire támaszkodhatunk, de sikeresen használhatjuk a néprajzi tanulmányokat, az egyes tudományok történeti előzményeit stb. Újabban pedig akár a puszta rendszerbeli változások okainak felderítésére a kognitív tudomány(ok) eredményeit is felhasználjuk, hiszen így sokkal több mindenre fényt deríthetünk. Előadásomban arra szeretnék rávilágítani, hogy mennyire komplex lehet egy-egy nyelvtörténeti vizsgálat, és mennyi mindent kell ismernie egy nyelvtörténésznek ahhoz, hogy ne csak a puszta nyelvi tényeket leltározza.

Kotta Ibolya (Pszichológia és Neveléstudományok Kar, Alkalmazott Pszichológia Intézet)

Kutatásmódszertani kérdések

Az előadásban olyan alapvető kutatásmódszertani témaköröket érintünk, mint a kutatási téma megválasztása, a kutatási módszer kiválasztása, az adatgyűjtés és ennek buktatói, az adatfeldolgozás módszerei és a kutatás bemutatása/közlése.

Néda Zoltán (BBTE, Fizika Kar)

Gödel , Einstein, és egy paradigma két oldala

Gödel nemteljességi tételet és Einstein relativitáselméletet ritkán hozzák kapcsolatba.  Mindkét elmélet paradigmaváltást eredményezett vilagnézetünkben,  a pozitivista gondolkodásmód határait feszegetve. De vajon, a két elmélet független egymástól, és egymáshoz való viszonyuk nem-e tükrözi azt a szoros baráti kapcsolatot ami Gödel és Einstein között kialakult? Az előadás keretében ezen két elméletet fogjuk párhuzamba állítani, és megmutatjuk, hogy a speciális relativitáselmélet furcsaságai nyilvánvalóvá vállnak a Gödeli utat követve.  Nézetünkben a fény terjedési sebességének az állandósága nem egy kísérleti tény, hanem egy bizonyíthatatlan posztulátum ami a tér-idő korrekt értelmezését teszi lehetővé.

Péter László (BBTE Szociológia és Szociális Munkás Kar)

Paradigmák, szemléletek és módszerek a társadalmi problémák vizsgálatában

Előadásunkban a a társadalmi problémák kutatásának legfontosabb módszertani vonatkozásait tárgyaljuk. Nem a szociológiai általános módszertan részletes bemutatására vállalkozunk, hanem csupán megnevezzük és jellemezzük azokat a fő módszereket, technikákat, eszközöket és eljárásokat, amelyekkel a klasszikus és az összehasonlító megközelítések a specifikus társadalmi problémákat empirikusan kutatják. Néhány lényegre törő gondolat erejéig az etikai vonatkozásokra is kitérünk.

Pozsony Ferenc (BBTE Bölcsészettudományi Kar, Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék)

Az erdélyi népi kultúra a turizmus szerkezetében

Előadásomban azt vázolom fel, hogy az erdélyi, gyimesi és a moldvai magyar népi kultúra elemei milyen szerepet játszottak a térségbe irányuló turizmus szerkezetében, a turistáknak forgalmazott Erdély-kép kialakításában és működésében.

A magyar értelmiségi réteg és a külföldi turisták már a 19. század első felétől figyelemmel fordultak az erdélyi magyar népi kultúra számos eleme felé. Az akkori romantikus jellegű kultúraszemlélet jegyében, elsősorban az egzotikusnak, ősinek  vélt szellemi majd tárgyi örökség iránt érdeklődtek. Az erdélyi népi kultúra több eleme (pl. székely népballadák, kalotaszegi textíliák és viseletek) csakhamar a modern magyar, polgári nemzeti kultúra és turizmus szerves részévé vált 1867-1918 között. A helyi értelmiségi réteg már abban a korban is jelentős szerepet játszott abban, hogy a népi kultúra számos eleme csakhamar beépült a turizmus szerkezetébe.

Az erdélyi magyarság az első világháború után hirtelen, váratlanul kisebbségi sorsba került. A népi kultúra számos eleme (pl. székely ünnepi viselet, faragott és födött kapuk, korondi kerámia stb.) értelmiségi kezdeményezésre etnikai jelképekké vált, s a sajátos etnikai öntudattal és hagyományokkal rendelkező nemzeti kisebbség kulturális másságát erősítette és reprezentálta. A Csíksomlyón szervezett pünkösdi búcsúk és az „ezer székely leány találkozók” alkalmával a különböző tárgyalkotók, elsősorban a vidéken élő értelmiségiek kezdeményezésére és szorgalmazására, már nemcsak a helyi közösségeknek, hanem a távolabbról érkező turistáknak is tudatosan forgalmazták a nemzeti jelentésekkel telítődőtt  ajándéktárgyakat.

Kalotaszegi és korondi vállalkozók, közvetlenül az 1968-as eseményeket követő évtizedekben, a hazai és a magyarországi vendégek számára előbb távolabbi turisztikai helyszíneken, majd otthon, az utcák mentén is forgalmazni kezdték a népi kultúra számos tárgyi elemét. Ebben a korszakban ívelt fel a magyarországi és a hazai táncházmozgalom is, mely elsősorban a népi kultúra zenés, táncos elemeit forgalmazta a fiatal, városon élő értelmiségiek felé. Ez a mozgalom csakhamar valóságos „búcsújárást” gerjesztett az archaikusabb hagyományokkal rendelkező mezőségi, kalotaszegi, gyimesi és moldvai falvak felé.

Az 1989-es rendszerváltozást Románia fokozatos demokratizálódása követte. Érdekes jelenség, hogy az 1990-es években az értelmiségiek és a vállalkozók az ide érkező magyar vendégek számára elsősorban  a népi kultúra nemzeti jelentéseit forgalmazták hangsúlyosabban. Az ország euro-atlanti struktúrákba való integrációja után ezek az elemek fokozatosan a lokális identitások, egzotikus kultúrák „eladható” szimbólumaivá és közvetítőivé váltak a turizmus keretében.  Ebben az új makrokontextusban az erdélyi turizmus már nem csak a magyarországi, hanem az óromániai és a nyugat-európai vendégek megszólítására is felkészült. Közben már fel sem merült az idegenből érkező vendégeknek forgalmazott kulturális elemek, újonnan kitalált hagyományok hitelessége, eredetisége vagy minősége.

Az utóbbi évtizedekben gyökeresen megváltozott az erdélyi „népi kultúra” elemeinek kontextusa és funkciója. A modernizáció és a globalizáció kiteljesedése nyomán a legtöbb falusi településben már nem élnek ezekkel a tárgyi és szellemi javakkal. Miközben kihullottak az őket létrehozó csoportok szerves világából, egy újabb organizált rendszerben, a posztmodern migráció és turizmus keretében találtak új funkciókra, jelentésekre.

Püsök Sarolta (Református Tanárképző Kar)

A Biblia mint a sikeres kommunikációs modellek tárháza

Az előadás történeténelmünk egyik legrégebbi iratgyűjteményének kincseit tárja fel a hallgatóság előtt. Többezer éves történeteken keresztül mutatja be egyrészt a bibliai kor több sikeres kommunikációs mintáját, másrészt az üzenet sikeres közvetítésének titkát. A híres bibliai személyiségek hatékony üzenetközvetítőkké formálódásának isteni oldala elsősorban a hívő embert foglalkoztatja, de az emberi tényezők világnézeti hovatartozástól függetlenül, minden hallgató számára tanulságosak. Az előadás végül felsorakoztat néhány olyan modern nyelvi hidat, amelyeken át megvalósulhatna a vallási tartalmak mai közvetítése különféle tudományterületek irányába.

Robu Judit (BBTE, Matematika es Informatika Kar)

GeoGebra – a matematika is lehet szórakoztató

A matematika a tudományok királynõje, ugyanakkor a diákok réme. Vajon tényleg ennyire hozzáférhetetlen a többség számára? Lehet úgy tanítani, tanulni, hogy szórakozás legyen? Ehhez nyújt segítséget a GeoGebra dinamikus algebrai-geometriai rendszer. Elõadásomban ízelítõt szeretnék nyújtani arról, hogyan is lehet különbözõ feladatokat szemléletessé, “emberközelivé” tenni.

Salat Levente (Politika- Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar)

A politikatudományi kutatásmódszertan néhány aktuális kérdéséről

A társadalomtudományi kutatásmódszertan – és azon belül a politikatudományi kutatás – uralkodó eljárásainak egyik érdekes kérdése a politikatudományi jelenségek előrejelezhetősége, és, ezzel szoros összefüggésben, a kauzalitás kérdése. Az előadás röviden áttekinti a politikatudományi kutatás történetét, különös tekintettel azokra a törekvésekre, amelyek az empirikus általánosítások módszerére alpoznak. A kauzális összefüggések megállapításával és bebizonyításával kapcsolatos nehézségek egyik forrása a vizsgált jelenségek komplexitásának sajátos változata, amely a politikatudományi vizsgálatok tárgyának – az önmagát tartalmazó és önmagára nézve folyamatosan reflexív, alapvetően diszkurzív emberi tevékenységnek – a természetéből adódik. Az előadás az etnikai konfliktusok okait kutató vizsgálódások eddigi eredményeivel kapcsolatosan fogalmazza meg azt a kérdést, hogy van-e jogosultsága egyáltalán a politikatudományban a nomotetikus jellegű kauzális összefüggések kutatásának, illetve, hogy nem volna-e célszerűbb sok esetben idiografikus magyarázatokra törekedni. Ezt a kérdést a kvantitatív és kvalitatív módszerek hívei között kibontakozott vita eddigi tapasztalatai, illetve a Peresztrojka-mozgalom néhány provokatív fölvetése alapján próbálja megvilágítani az előadás.

Ungvári Zrínyi Imre (BBTE, Történelem és Filozófia Kar, Magyar Filozófiai Intézet)

Tapasztalat, értelmezés és kommunikáció a fenomenológia és a hermeneutika felfogásában

A fenomenológia minden megismerés alapvető struktúráinak a feltárásában a tapasztalat szubjektív élményéből indul ki és a hozzá kapcsolódó értelemadódást igyekszik megérteni szubjektív és interszubjektív összefüggésekben. Az értelmezés összett folyamatában nemcsak a spontán élmények, illetve ezek tudatos újralkotásai játszanak szerepet, hanem az értelmezés interszubjektív kommunikatív folyamatai is, amelyek ilymódon a szubjektív értelem interszubjektív próbájának is tekinthetők. A tapasztalat nem csupán a kommunikáció révén ölt nyelvi formát, hanem már a szubjektíve adott értelem is nyelvi-kategoriális természetű. A szubjektív tapasztalat elemeinek interszubjektív, kommunikatív újraértelmezése magában foglalja a jelentéseknek statikus-egologikus és genetikus feltárásától a generatív értelmezésre, illetve a párbeszédben működő nyelvi tapasztalatra való átmenetet. Az értelmezés átfogó folyamata az értelmezési horizontok összetevőinek azonosítása során feltételezi nemcsak az interszubjektíve “közös világ” struktúráinak a feltérképezésére tett erőfeszítést, hanem a különböző horizontok egymáshoz közelítésének hermeneutikai, dialogikus megértését is. Tapasztalat, értelmezés és kommunikáció filozófiai megalapozása ilymódon olyan kérdések tisztázását igényli, amelyek egyaránt érintik az általában vett megismerés, az önismeret és a társadalmi interakciókat lehetővé tevő közös értelemmegértés feltételeinek a vizgálatát. Következés képpen az így adódó alapfogalmak képezik mind a filozófiai diszciplínák, mind pedig a humán és társadalom-tudományos kutatások elgondolásának és eredményeik értelmezésének szempontrendszerét. 

Veress Károly

(BBTE, Történelem és Filozófia Kar, Magyar Filozófiai Intézet)

A tudománykommunikáció lehetőségei

A mai bejáratott tudománykommunikációs stratégiák többnyire a hatékony kommunikáció feltételei között működnek. Ennek ellenére a különböző tudományterületek kutatói között ‒ bár hasonló célok érdekében munkálkodnak ‒ mégsem alakul ki mindig a szükséges egyetértés és tényleges együttműködés. Melyek ennek a helyzetnek a kommunikációs folyamatokból adódó okai, jellemzői? Milyen természetű kommunikációs szemlélet- és beállítódásváltás feltételei között válhat(na) hatékonyabbá, a mai kutatási tendenciák irányultságaival összehangoltabbá a tudománykommunikáció? Az előadás ezeknek a kérdéseknek a mentén próbál felvetni néhány bevezető gondolatot.

Zamfir Korinna (BBTE Római Katolikus Teológia Kar)

Paradigmaváltás a bibliamagyarázatban.

Tudományosság, interdiszciplinaritás, pluralizmus

A 20. század közepéig a biblikus kutatást a történetkritikai megközelítés, a biblia könyveinek és szövegének diakron elemzése határozta meg, amely a bibliai szövegek igényes irodalmi rekonstrukcióra és történeti értelmezésre törekedett. A tudományos, módszerességre törekvő, a szisztematikus teológia gyámsága alól felszabaduló exegézis kialakulása elsősorban a történetkritikának köszönhető. E megközelítés további érdeme a konfesszionalizmus és fundamentalizmus kiküszöbölése, valamint a biblikus kutatás ökumenikus jellege.

A 20. század második felétől mindmáig, részben a posztmodernizmus hatásaként, a szinkron, irodalmi, retorikai, dekonstrukcióra és ideológiakritikára alapozó olvasatok kerültek túlsúlyba, gyakran a történetkritika kiszorítására törekedve. E fejlemények eredményeként a bibliaértelmezés irányzatainak rendkívül széles palettája alakult ki. A történetkritika objektivitásra törekvő, analitikus törekvései nem szűntek meg a posztmodernista elvek híveinek kritikája ellenére, még akkor is, ha a hetvenes évektől a kutatók számos korábbi hipotézist revideáltak. A mai biblikus interpretációban azonban főleg az új (irodalom)kritikai megközelítések népszerűek: a narratológiai, retorikai, intertextuális értelmezések, továbbá a társadalomtudományos szempontú, a pártoló (advocacy) vagy a posztkoloniális olvasatok. A mai biblikus kutatás további sajátossága, módszertől függetlenül, az interdiszciplináris jelleg.

A bibliaértelmezés terén megmutatkozó pluralizmus tradicionalista körökben egyfajta bizonytalanságot eredményezett. Ennek tulajdonítható a fundamentalizmus felerősödése, valamint a kánonkritika és a biblikus teológia iránti érdeklődés.